Ehrengard
Eredeti cím: Ehrengard
Fordította: Kertész Judit (2010)
ISBN 978-963-88296-1-0
130×197 mm
104 oldal
keménytábla, cérnafűzött
Eredeti cím: Ehrengard
Fordította: Kertész Judit (2010)
ISBN 978-963-88296-1-0
130×197 mm
104 oldal
keménytábla, cérnafűzött
Az EhrengardKaren Blixen utolsó és egyben egyik legszebb elbeszélése, melyet egy újabb kötet bevezetőjéül szánt, de már csak halála után, 1962-ben jelenhetett meg.
Az írónő színes fantáziája ugyanabba a 18. századi, arisztokrata környezetbe viszi vissza olvasóját, amelyet aHét fantasztikus történet című kötetéből már megismertünk. Mintha tudta volna, hogy ez lesz az utolsó műve, még egyszer megcsillogtatta gazdag elbeszélő művészetét, belesűrített művébe szinte mindent, ami egész életén keresztül foglalkoztatta: a művészet és élet kapcsolatát, a sors hatalmát az egyén fölött, az emberek lelkében rejtőző mély titkok óvatos megközelítését. Fő témája a csábítás és odaadás, ebben a tekintetben Kierkegaard Egy csábító naplójának ironikus verziója.
Ehrengardban ráismerünk az írónő egyik vissza-visszatérő kedvenc alakjára, a bátor, tehetséges, rendíthetetlenül kiegyensúlyozott, vonzó amazonra. Talán a leginkább felejthetetlen ilyen alak Babette, a szakácsnő és forradalmár, a Babette lakomája című elbeszélés címszereplője.
Karen Blixen a Polar Könyvek kiadásában
Ehrengard <
Karen Blixen
Karen Blixen-Finecke dán bárónő rendkívüli életét Sydney Pollack Távol Afrikától c. Oscar-díjas filmjéből ismerheti a magyar közönség. A film sikere után világszerte felébredt az érdeklődés az írónő különleges atmoszférájú elbeszélései iránt. Újra kiadták könyveit és újabb filmeket is készítettek műveiből. A Babette lakomájá-ból a dán-francia Gabriel Axel forgatott ugyancsak Oscar-díjas filmet, a Halhatatlan történet-et pedig az idős Orson Welles filmesítette meg.
A dán irodalom nagyasszonya későn kezdte írói pályáját, mely gyorsan ívelt felfelé. Eleinte különböző álneveken, legtöbbször Isak Dinesen és Tanja Blixen néven publikált angolul. Hazájában csak amerikai sikerei után ismerték meg a nevét.
Írói tehetségét ugyancsak álnéven író apjától, a nemesi származású, kalandos életű Wilhelm Dinesentől örökölte, aki a dán és a francia hadseregben szolgált katonatisztként. Ezt megelőzően önkéntes száműzetésben élt a közép-nyugat-amerikai chippaway indiánok között. Apát és lányát nagyon szoros kötelék fűzte egymáshoz. Egész életén át kiheverhetetlen megrázkódtatásként érte a tíz éves gyermeket a hír, hogy apja egy koppenhágai szállodában - feltehetően gyógyíthatatlan betegsége miatt - önkezével véget vetett életének.
Az átlagon felüli intelligenciájú és rendkívül színes képzeletű fiatal lány előbb Koppenhágában, majd Párizsban és Rómában festészetet tanult. Hazatérése után nehezére esett a beilleszkedés a szigorú protestáns családi környezetbe, mely nem segítette elő tehetsége teljes kibontakoztatását. A család nőtagjai, akik apja halála után neveléséről gondoskodtak, puritán elvek szerint éltek és a hagyományos női szerepet többre értékelték bármilyen művészi pályánál. A fiatal Karen Dinesen, habár erős érzelmi szálak kötötték otthonához, nem találta a helyét az idillien jámbor környezetben, melyet aztán később oly megkapóan ábrázolt éppen a Babette lakomája c. elbeszélésében. Váratlanul úgy döntött, hogy feleségül megy unokafivéréhez, a svéd Bror von Blixen báróhoz, és követi Afrikába. Ez a döntés élete és későbbi munkássága legmeghatározóbb élményét hozta meg számára.
Szinte első látásra beleszeretett a Ngong hegység alján elterülő lenyűgöző tájba és a végtelen szabadságba amelybe az otthoni bezártságból hirtelen belecsöppent. Afrikában kezdődött számára a 'valódi élet'. Férjével kávéültetvényt telepítettek Nairobitól néhány kilométerre a fennsíkon. A törékeny úrilány pár hónap alatt beletanult a kávéfarm körüli teendőkbe, megtanult gazdálkodni és vadászni. Amíg férje - akit egyébként Hemingway is megörökített egy közös vadászat emlékeképpen a 'Francis Macombre rövid boldogsága' c. elbeszélésében - szafarikat vezetett a szavannákon, Karen Blixen egyedül irányította a farmot. Lassacskán nagy tekintélyre tett szert a környéken, olykor még a szomszédságában élő nomád maszájok is megkérték, hogy lője ki a teheneik között garázdálkodó oroszlánokat. Kezdettől fogva alázattal és szeretettel közeledett a számára ismeretlen, vonzó földrész és annak lakói felé. Írásaiban sokszor nemesebbeknek ábrázolja a bennszülötteket, mint az ostoba és arrogáns fehér gyarmatosítókat.
Afrika hálából ma is őrzi emlékét: egykori kávéfarmja területét Kenyában Karenföldnek nevezték el.
Házassága hamar zátonyra futott. Férje vadászösztöne nem csak a vadakra terjedt ki; hírhedt volt nőügyeiről, adósságairól és léha életmódjáról. Mindennek tetejébe eltitkolt vérbajával megfertőzte feleségét, aki e betegség szövődményeitől egész életén át szenvedett.
Hosszú magányosság után lépett életébe a férfi, aki egész további sorsát meghatározta. A rendkívüli műveltségű angol arisztokratát, egykori etoni diákot és atlétát, Denys Finch-Hattont is szabadságvágya, a civilizált világtól való csömöre űzte el Angliából Afrikába. Férfias bátorságával ugyanakkor a szépség és a művészetek iránti fogékonyságával az ideális férfit testesítette meg Karen Blixen számára. Közös vadászataikon csodálatos tájakra kalauzolta, ahogy az írónő mondja később, ő ismertette meg vele Afrika lelkét. Csak Karen Blixen halála után kiadott leveleiből derült fény e kapcsolat mélységére. Hosszú évekig tartó kapcsolatuk a külvilág előtt rejtve maradt. Ez a szerelem fűti és teszi oly érzékletessé az afrikai éveiről szóló műve, a Volt egy farmom Afrikábanminden sorát, noha a férfit éppen csak megemlíti benne. Ez a könyv lebilincselő emlékirat, antropológiai tanulmány, és filozófiai elmélkedés egyben. A 'civilizálás' előtt álló földrészt, mint az elveszés előtt álló Paradicsomot ismerjük meg belőle.
A tizenhét év megfeszített munkájával létrehozott farmmal, melyet hol természeti csapások hol gazdasági válságok sújtottak, Karen Blixen egyre nehezebben boldogul. Ezzel párhuzamosan magánélete is csődök sorozata: hosszú, önmagával való tusakodás után szakít Denys Finch-Hattonnal, aki szabadságát vele szemben is védelmezte, és az időnkénti rövidebb hosszabb együttléteket nem volt hajlandó a házassággal felcserélni. Nem sokkal ezután, vakmerő élete méltó lezárásaként repülőjével lezuhant Nairobi mellett és szörnyethalt. Bror hivatalosan is elvált az írónőtől, majd kisvártatva újranősült. A legnagyobb csapás azonban ezután következett: a farm csődbe jutott, Karen Blixennek el kellett hagynia imádott Afrikáját.
Ennyi sorscsapás sokakat végleg megtört volna; Karen Blixen Dániába hazatérve több, mint ötven évesen megkezdte írói pályafutását. Életműve különleges helyet foglal el a dán és a világirodalomban egyaránt.
Első kötetét, az egzotikus és misztikus Seven Gothic Tales-t (Hét fantasztikus mese) megjelenését követően a "hónap könyveként" ünnepelték Amerikában. Keletkezéséről a szerző elmondja, hogy otthon, a szülői ház csendjében elkezdte leírni azokat a tündérmeséket és fantasztikus történeteket amelyekkel Afrikában az aszály ideje alatt szórakoztatta a kandalló mellett magát és egy-egy hozzá betérő barátját. A "betérő barátok" közül nyilvánvalóan a leggyakoribb és legfontosabb hallgatója Denys Finch-Hatton volt, hiszen később az írónő nem egyszer Seherezádéhoz hasonlítja magát. Igaz, ő nem az életéért, "csupán" szerelme marasztalásáért mesélt. Ezek az egzotikus elbeszélések Andersent, a német romantikát, E.T.A. Hoffmannt és Hauffot idézik, de stílusuk hamisítatlanul eredeti. Színes képei mögött az írónő hiteles lélektani megfigyelésekkel ábrázolja hőseit. Elbeszélései általában a múlt század közepén, a romantika virágzása idején játszódnak. Az elbeszélésekből, "mesékből" álló életművet sok nyelvre lefordították, (a magyar olvasó eddig mindössze az Volt egy farmom Afrikában c. önéletrajzi írást és két elbeszélést olvashatott ezekből).
Ezt követően még további jó néhány elbeszéléskötete jelent meg angolul és dánul. Felolvasó és előadókörutakra járt hazájában és külföldön egyaránt. A műveit rendkívül intenzíven előadó írónő körül a rajongók valóságos tábora alakult ki. Hívei közé olyan hírességek is tartoztak mint Arthur Miller, Orson Welles és Hemingway, aki 1954-ben a Nobel-díj átvételekor úgy nyilatkozott, hogy Karen Blixen jobban megérdemelte volna a díjat, mint ő. Népszerűsége töretlen volt 1962. szeptember 7-én bekövetkezett haláláig.
Kertész Judit
Jó néhány évtizede fordítok főleg skandináv nyelvű szépirodalmi műveket, melyek közül talán legjelentősebb Karen Blixen mára már szinte teljes életműve, de nagyon fontosak számomra olyan kiemelkedő mai szerzők is, mint Dag Solstad vagy a lassan világirodalmi sikert elért Vigdis Hjorth.
Kertész Judit fordításai a Polar Könyvek kiadásában
A hagymától kicsordul a könnyünk
Ehrengard <
