Harmadik és utolsó regény Bjørn Hansenről

---

Bjorn Hansen abszurd élettörténetének méltó lezárása a trilógia befejező kötete. Hősünk utolsó kísérlete, hogy emberi kapcsolatot alakítson ki (ezúttal unokájával, Vigoval), természetesen ugyanúgy kudarcba fullad, mint eddigi próbálkozásai. Bj. Hansen (ahogyan újabban saját magát megnevezi) továbbra is kívülálló marad, afféle „fölösleges ember”, akinek mozgástere egyre szűkebb. A korábbi regények ironikus önértelmezései itt már nem kínálnak menedéket. Az idő múlása, a meghozott és elhalasztott döntések, valamint a kapcsolatok hiánya mind erőteljesebben határozzák meg a főhős gondolkodását. A regény nem ígér változást vagy megváltást: sokkal inkább azt mutatja meg, miként válik az önreflexió bénító erővé.A regény és egyben a rendhagyó élet utolsó jelenetei azonban még bőven tartogatnak meglepetéseket...

„Mindenféléről elcsevegett a szupermarketek pénztárosaival, bevándorlók üzleteinek tulajdonosaival, gyakran tréfálkozott is. Hogy senki se vegyen észre rajta semmit. Hogy kezd eltűnni. Kezdi elveszíteni az érdeklődését. Mindabból, ami a jelek szerint másokat foglalkoztatott, őt nem sok vagy semmi sem érdekelte. Soha nem nézett tévét. Nem használta a Facebookot. Nem volt e-mail-címe. Mindennap elment az újságos állványok mellett, amelyeken a napilapok világgá kürtölték híreiket, de csak rendkívül ritkán engedett a kísértésnek, hogy vegyen egy újságot.”
(Részlet a regényből)

Kritika | Ajánló

magyar

Telex

szeged.hu

Dag Solstad a Polar Könyvek kiadásában

Harmadik és utolsó regény Bjørn Hansenről <

17. regény

Tizenegyedik regény, tizennyolcadik könyv

A mellékszereplő pillanata

---

Dag Solstad

---

Dag Solstad, nemzedéke egyik legkiemelkedőbb norvég írója, 1941-ben született Sandefjordban. Ma részint Berlinben részint Oslóban él. Számos regényen kívül írt elbeszélés-köteteket és drámákat is. Műveit – főleg az utóbbi időben – sok nyelvre lefordították. A külföldi sikert 1994-es A mellékszereplő pillanata (Genanse og verdighet) című regénye hozta meg számára, amelyet Norvégiában a 90-es évek legjobb regényének kiáltottak ki, és több díjat is kapott, pl. 2007-ben a tekintélyes „Femina“ spanyol díjat, és – ami igazán ritka – jelentős sikert ért el angol nyelvterületen is.

A mű 2003-ban a Polar-sorozatban magyarul is megjelent, a Könyvfesztivál alkalmából rendezett bemutatón jelen volt a szerző, Dag Solstad is.

Közel 30 könyvet írt, és ő az egyetlen norvég író, aki háromszor is megkapta a „Kis Nobel“-nek nevezett Északi Tanács Irodalmi díját. Az elmúlt években felterjesztették a Nobel díjra is.

Solstad már 1965-ben megjelent, első novelláskötetével felhívta magára a figyelmet. Akkor még harcos baloldaliként kiemelkedő alakja volt a norvég irodalmat radikálisan megújító, fiatal Profil-nemzedéknek. 1965-ös, első modernista elbeszéléskötetei a Spiraler (Spirálok) és az 1969-es Irr! Grønt! (Patina! Zöld!) után a szocialista realista korszaka következett, az 1971-es Arild Asnes 1970, 1980-ban a Brød og våpen (Kenyér és fegyver); majd 1982-ben posztmodern korszaka vette kezdetét a Gymnaslærer Pedersens beretning om den store politiske vekkelsen som har hjemsøkt vårt land (Pedersen gimnáziumi tanár beszámolója a nagy politikai ébredésről, mely hazánkra köszöntött) című regénnyel.

Az utóbbi években a modern társadalomban, elsősorban a jóléti Skandináviában mutatkozó kulturális hanyatlással, az értelmiség ellehetetlenülésével foglalkozik.

Főszereplői általában írók, történészek vagy könyvtárosok, akiknek szembe kell nézniük az intellektuális értékek egyre csökkenő fontosságával. Mint Elias Rukla, az irodalomtanár A mellékszereplő pillanatában, aki egy álmos délelőtti órán Oslo egyik gimnáziumában Ibsen A vadkacsa című drámáját próbálja hozzáférhetővé tenni kevéssé érdeklődő diákjai számára. Később egy látszólag banális bosszúság minden frusztrációját előhozza belőle és különös tettre ragadtatja magát az iskola udvarán.

Solstad munkásságában újabb fordulatot hozott a 16.07.41 című regény, mely a címében az író születési dátumát viseli, főszereplője pedig maga a szerző, Dag Solstad.

Azóta még két önéletrajzi regényt írt, 2006-ban az Armand V. Fotnoter til en uutgravd roman (V. Armand. Lábjegyzetek egy feltáratlan regényhez), és 2009-ben a 17. roman-t (17. regény).

A Tizenegyedik regény, tizennyolcadik könyv című mű elnyerte a Kritikusok Díját. Mintegy huszonöt nyelvre fordították le, Nagy-Britanniában az „Independent Foreign Fiction Prize” díjra jelölték.

A Bjørn Hansen-trilógia életművében különös helyet foglal el: egy látszólag jelentéktelen, középszerű ember alakján keresztül vizsgálja mindazt, ami Solstadot évtizedeken át foglalkoztatta: az egyén és a társadalom viszonya, a modern ember egzisztenciális bizonytalansága. A sorozat darabjai: Tizenegyedik regény, tizennyolcadik könyv (1992), 17. regény (2009), Harmadik és utolsó regény Bjørn Hansenről (2019), magyarul a Polar Könyvek sorozatban láttak napvilágot az utóbbi években. A művek megírása között eltelt hosszú időközök Bjørn Hansen életének múlását is érzékeltetik: az eltelt idő a szereplőn is nyomot hagyott, de a trilógia befejező kötete az abszurd élettörténet méltó lezárása.

---

Patat Bence

---

Patat Bence 1975-ben született Budapesten, 2000-ben végzett az ELTE BTK skandinavisztika–finn szakpárján. Az észak-európai nyelvek és kultúrák szenvedélyes rajongójaként és műfordítóként főként norvég, svéd, izlandi, finn és észt szerzők műveit ülteti át magyarra.

Az irodalomnak jót tesz a sötétség – Buksó az északi irodalomról
telex buksó

---

Patat Bence fordításai a Polar Könyvek kiadásában

Harmadik és utolsó regény Bjørn Hansenről <

Földre szállt bába

Stargate

17. regény

Lempi

Tizenegyedik regény, tizennyolcadik könyv

A fák között