Tizenegyedik regény, tizennyolcadik könyv

---

Mit tegyen egy középkorú adóiroda-vezető, ha szürke életét már unni is fárasztó? Ha minden emberi kapcsolata tökéletesen kiüresedett? Hősünk, Bjørn Hansen hajmeresztő lépésre szánja el magát, és szinte hihetetlen eltökéltséggel végre is hajtja az egész életét felforgató illegális vállalkozást.
A Tizenegyedik regény, tizennyolcadik könyv címet viselő mű Solstad egyik legfontosabb regénye. Gyakorlatilag az összes őt foglalkoztató témát felöleli, és kiváló példája annak, hogy a szerző mennyire elegáns és kifinomult stílusban ír, ugyanakkor a szöveget áthatja az irónia is. Az elidegenedésről, a kiüresedésről és a középszerűségről szóló egzisztenciális regényként lehet rá tekinteni, Solstad súlyos mondatai kegyetlenül, guillotine-ként hullanak alá.

„Bjørn zátonyra futott, de Turid nem volt hajlandó vele együtt elsüllyedni. Inkább riszálta a fenekét, és a közönség egy pillanatra megfeledkezett erről a lapos előadásról, és készségesen hagyta, hogy Turid Lammers elcsábítsa. Turid kisajátította a jelenetet. Bjørn Hansen szilárdan haladt tovább az úton tervének végzete felé, miközben Turid minden báját bevetette. Ott állt, a reflektorok irgalmas fényében, arcán vastag réteg sminkkel, és felvillanyozta, hogy magával ragadta a közönséget, egész teste remegett, Bjørn Hansen, aki nagyon közel állt hozzá, egyértelműen látta rajta. Turid mindent elárult. Az egész előadás eszméjét, és Bjørnt is, hogy mentse, ami menthető. Ez szembement mindazzal, amiben előzőleg megegyeztek, és Bjørn Hansennek meg kellett volna döbbennie, hogy így hátba döfték. De nem tette. Csak megkönnyebbülést érzett.”
(Részlet a regényből)

Kritika | Ajánló

magyar

szeged.hu

Dag Solstad a Polar Könyvek kiadásában

17. regény

Tizenegyedik regény, tizennyolcadik könyv <

A mellékszereplő pillanata

---

Dag Solstad

---

Dag Solstad, nemzedéke egyik legkiemelkedőbb norvég írója, 1941-ben született Sandefjordban. Ma részint Berlinben részint Oslóban él. Számos regényen kívül írt elbeszélés-köteteket és drámákat is. Műveit – főleg az utóbbi időben – sok nyelvre lefordították. A külföldi sikert 1994-es A mellékszereplő pillanata (Genanse og verdighet) című regénye hozta meg számára, amelyet Norvégiában a 90-es évek legjobb regényének kiáltottak ki, és több díjat is kapott, pl. 2007-ben a tekintélyes „Femina“ spanyol díjat, és – ami igazán ritka – jelentős sikert ért el angol nyelvterületen is.

A mű 2003-ban a Polar-sorozatban magyarul is megjelent, a Könyvfesztivál alkalmából rendezett bemutatón jelen volt a szerző, Dag Solstad is.

Közel 30 könyvet írt, és ő az egyetlen norvég író, aki háromszor is megkapta a „Kis Nobel“-nek nevezett Északi Tanács Irodalmi díját. Az elmúlt években felterjesztették a Nobel díjra is.

Solstad már 1965-ben megjelent, első novelláskötetével felhívta magára a figyelmet. Akkor még harcos baloldaliként kiemelkedő alakja volt a norvég irodalmat radikálisan megújító, fiatal Profil-nemzedéknek. 1965-ös, első modernista elbeszéléskötetei a Spiraler (Spirálok) és az 1969-es Irr! Grønt! (Patina! Zöld!) után a szocialista realista korszaka következett, az 1971-es Arild Asnes 1970, 1980-ban a Brød og våpen (Kenyér és fegyver); majd 1982-ben posztmodern korszaka vette kezdetét a Gymnaslærer Pedersens beretning om den store politiske vekkelsen som har hjemsøkt vårt land (Pedersen gimnáziumi tanár beszámolója a nagy politikai ébredésről, mely hazánkra köszöntött) című regénnyel.

Az utóbbi években a modern társadalomban, elsősorban a jóléti Skandináviában mutatkozó kulturális hanyatlással, az értelmiség ellehetetlenülésével foglalkozik.

Főszereplői általában írók, történészek vagy könyvtárosok, akiknek szembe kell nézniük az intellektuális értékek egyre csökkenő fontosságával. Mint Elias Rukla, az irodalomtanár A mellékszereplő pillanatában, aki egy álmos délelőtti órán Oslo egyik gimnáziumában Ibsen A vadkacsa című drámáját próbálja hozzáférhetővé tenni kevéssé érdeklődő diákjai számára. Később egy látszólag banális bosszúság minden frusztrációját előhozza belőle és különös tettre ragadtatja magát az iskola udvarán.

Solstad munkásságában újabb fordulatot hozott a 16.07.41 című regény, mely a címében az író születési dátumát viseli, főszereplője pedig maga a szerző, Dag Solstad.

Azóta még két önéletrajzi regényt írt, 2006-ban az Armand V. Fotnoter til en uutgravd roman (V. Armand. Lábjegyzetek egy feltáratlan regényhez), és 2009-ben a 17. roman-t (17. regény).

A Bjørn Hansen-trilógia első része, a Tizenegyedik regény, tizennyolcadik könyv című mű elnyerte a Kritikusok Díját. Mintegy huszonöt nyelvre fordították le, Nagy-Britanniában az „Independent Foreign Fiction Prize” díjra jelölték.

---

Patat Bence

---

Patat Bence 1975-ben született Budapesten, 2000-ben végzett az ELTE BTK skandinavisztika–finn szakpárján. Az észak-európai nyelvek és kultúrák szenvedélyes rajongójaként és műfordítóként főként norvég, svéd, izlandi, finn és észt szerzők műveit ülteti át magyarra.

---

Patat Bence fordításai a Polar Könyvek kiadásában

17. regény

Lempi

Tizenegyedik regény, tizennyolcadik könyv <

A fák között