Pasztorál

---

Finn falusi pásztoridill, vagy idegfeszítő thriller? Alkoholba fulladó kiégett sorsok vergődése, vagy szépen megírt mély érzelmek játéka? A természet leselkedő, vad energiái, vagy ölelő nyári táj? Mindez együtt, mesteri tálalásban. A Pasztorál Ollikainen harmadik regénye, mai környezetben játszódik, egy isten háta mögötti kelet-finnországi kis faluba kalauzolva el az olvasót. A regény nem csupán címével és költői elbeszélésmódjával idézi meg a pásztorköltészetet, hanem annak számos jellegzetes motívumát is felvonultatja: birkanyáj pásztorral, csendes falusi élet, idillinek látszó vidéki táj... De valóban ilyen idilli-e ez a táj és a benne élő emberek élete? A regény egyetlen nyári nap eseményeibe sűrítve mutat meg érdekes sorsokat, egyfajta társadalmi keresztmetszetet adva. A tömör mondatokba sűrített, olykor csak jelzésszerű, intenzív képek, a feszültséget fokozó szaggatottság, az érzékletes elbeszélésmód, a valóságos és irracionális elemek egyidejű, természetes jelenléte különleges atmoszférát teremt.

„A farkas megtorpant, és a földön fekvő férfira bámult. A táj vibrált Esko ideghártyáján. Elhomályosult, majd élessé vált, aztán újra elhomályosult. Egy láthatatlan kéz tekergette a fényképezőgép objektívét. Végül minden élessé vált, és Esko tekintete találkozott a farkaséval. Nem látott benne sem szánalmat, sem gyűlöletet. Megvetést sem vett észre a szemében. Az állat egyszerűen csak furcsállva nézte a lényt, amely azt képzelte, hogy halhatatlan lélekkel rendelkezik. A farkas most a birkára emelte a tekintetét. Esko a tőre után tapogatott az övén, a hátára fordult. A hosszú kés beszorult a tokba, Esko pedig nem bírta előhúzni. Úgy érezte, elfogy az oxigén.”
(Részlet a regényből)

Kritika | Ajánló

magyar

ekultura.hu

Aki Ollikainen a Polar Könyvek kiadásában

Pasztorál <

Éhségév

---

Aki Ollikainen

---

1973-ban született finn író, Éhségév (Nälkävuosi) című első regényével szinte berobbant a finn irodalmi életbe. A siker a témaválasztással és annak ábrázolásával egyaránt magyarázható. Az 1866-68-as éhségévek az óriási emberi tragédiák ellenére némiképpen feledésbe merültek, így a 2000-es évek olvasói számára a több mint száz évvel korábbi óriási éhezés időszakának felidézése szinte a reveláció erejével hatott. Ugyancsak nagy hatást gyakorolt az új írói hang: a szikár tömörség, helyenként balladai szaggatottság, a regény nyelvezetének szépsége, sokrétűsége, ami különleges, drámai kontrasztot alkot a megjelenített eseményekkel, valamint a költőiség, a lírai elbeszélésmód, a táj, a környezet allegorikus ábrázolása. A megjelenést (2012) követően a könyv elnyerte a legnagyobb finn napilap, a Helsingin Sanomat irodalmi díját, olvasói közönségdíjban részesült, jelölték az év könyvének járó Finlandia-díjra, és a Nemzetközi Booker-díj ún. hosszú listájára is felkerült. Eddig több mint tíz nyelvre fordították le.

---

Kovács Ottilia

---

Kovács Ottilia dolgozott finn nyelvtanárként a Szegedi, a Pázmány és a Károli Egyetemen, kulturális programszervezőként a helsinki Magyar Kulturális Központban, és szerkesztőként részt vett az új finn–magyar középszótár megírásában. Több mint húsz éve fordít finn szépirodalmat, prózát, drámát, verseket és gyerekkönyveket. Munkájáért a Finn Fehér Rózsa lovagrend érdemrendjével tüntették ki.

---

Kovács Ottilia fordításai a Polar Könyvek kiadásában

Pasztorál <

Éhségév

Mai finn drámák

A halott almafák

Donna Quijote