Az utolsó túlélő is halott

---

„A norvég holokauszt családokat szakított szét, életeket tört ketté és néha egészen meglepő új sorsokat indított el. A regény izgalmas nyomozásként is olvasható, a Svédországba menekült Isak Meyer emberi kapcsolatai, életének fordulatai a szemünk előtt állnak össze apró mozaikdarabkákból, úgy, hogy még a könyv végére is marad meglepetés. Az utolsó túlélő is halott központi kérdése az, hogy mit jelent túlélőnek lenni. A cím már önmagában paradoxont hordoz: amikor az „utolsó túlélő” meghal, a történetnek elvileg véget kellene érnie. Øybø azonban éppen ennek az ellenkezőjét állítja. A túlélés nem lezárás, hanem átörökítés: emlékeké, traumáké, elhallgatásoké. A holokauszt norvég tapasztalata nem történelmi háttérként jelenik meg, hanem olyan eseményként, amelynek következményei generációkon át hatnak, sokszor úgy, hogy az érintettek már nem is ismerik e hatások eredetét.

„– Nem tudom, miért mesélem ezt el neked, Peter. De mondott valamit, amin azóta is sokat gondolkodtam. Tudod, a háború alatt Svédországba menekült. Az egyike volt azoknak, akinek bepecsételték az útlevelükbe, hogy zsidó. De amikor azon a tavaszon hazatért, már senkit nem talált otthon. Az egész családját elvitték. Az anyját, az apját, és a két húgát. Az országot elöntő békemámor, amiben én is részt vettem, számára nem hozott megbékélést. És akkor döntötte el: hogy tovább tudjon élni, felejtenie kell. Nem akart az lenni, aki visszatért. Nem akart egy ilyen történet része lenni.
– Tehát egyszerűen elhatározta magát?
– Nem embernek való az emlékezés – felelte az anyja. – Ezeket a szavakat használta.”
(Részlet a regényből)

Kritika | Ajánló

magyar

szeged.hu

Mattis Øybø a Polar Könyvek kiadásában

Az utolsó túlélő is halott <

---

Mattis Øybø

---

Mattis Øybø (sz. 1971) a kortárs norvég próza egyik markáns hangú alkotója. Írói pályáját az emlékezet, az identitás és a történelmi felelősség kérdései határozzák meg, miközben következetesen elutasítja a leegyszerűsítő narratívákat. Regényeire jellemző a gondosan szerkesztett, több szálon futó történetvezetés és az a visszafogott, mégis intenzív nyelv, amelyben az érzelmi feszültségek gyakran a kimondatlanságban sűrűsödnek.

(fotó: Baard Henriksen)

---

Vaskó Ildikó

---

Nyelvész, műfordító, 1995 óta az ELTE Skandináv Nyelvek és Irodalmak Tanszékének oktatója, a norvég kultúra kiváló ismerője. A gyerekirodalomtól a krimiig számos szépirodalmi fordítása jelent meg az elmúlt évek során.

---

Vaskó Ildikó fordításai a Polar Könyvek kiadásában

Az utolsó túlélő is halott <

Az utolsó saga