Bolondóra

---

Mikko Rimminen regényében az idő és annak bolondos kizökkenése végig ott kísért különféle időmérők képében és alig-alig tudatosuló gondolatként a felszíni cselekmény mélyén. Átmenetileg felborul a rend, a percek és órák kiszámítható araszolása, és a szürke normalitást felfüggesztő kisember, Irma az ő különös, egyszemélyes karneváljához bohócorrot is kap, nem egykönnyen levehetőt, hanem fájdalmasan, visszafordíthatatlanul hozzánövőt. Ám talán ez az ára annak, hogy társra, játszótársra, sőt egész kompániára találjon. „Irma és Irja” akár egy sikergyanús kabarészám előadópárosa is lehetne. Ez a két egymásra felelgető, rokon hangzású név azonban a sorsszerű véletlen által összesodort két idősödő átlagfinn nő, akiknek a mindennapok bohózatba illő csetlése-botlása szövi össze egyre szorosabban és kuszábban az egyébként oly különbözőképp magányos életét. Irma enyhe követhetetlenségeiben is magával ragadó énelbeszélésén keresztül látjuk szűk körben forgó életének valószerű helyszíneit: a Hakaniemi piactér környékét Helsinkiben, és Keravát, szándékolatlan kalandjainak szürke alvóvárosát. Megértő, együtt sodródó, kínjában is együtt röhigcsélő olvasókra vár.

„Már nyílt is az ajtó nagy zárcsörgetve, majd hallani lehetett, ahogy érezhetően ingerülten előbb vállfára suttyantanak valamilyen ruhadarabot, aztán fel a fogasra. Nekem pedig, akármennyire szerettem volna egyszerűen csak elmerülni az ablakból odalátszó, hirtelenjében hatalmas biztonságot sugárzó, közönséges erdeifenyő látványában, előbb-utóbb muszáj volt szembenéznem a valósággal, és a konyhába toppanóval. A bőrömön éreztem az erőteljes auráját, valósággal sütötte a hátamat, a nyakamat, mintha kísértet suhant volna be az ajtón.
A házigazdámra néztem, de a picurka szemei valahová messze-messze befele bandzsultak. Minthogy tőle nemigen számíthattam segítségre, eljött az ideje, hogy összeszedjem a bátorságomat, és szembenézzek a jövevénnyel. Ott tornyosult a konyha padlóján, az ócska kredenc előtt, csípőre tett kézzel, és úgy nézett ki, mint valami békebeli családi filmvígjátékból szabadult, felpaprikázott asszonyság. Más békebelien családias mondjuk nemigen akadt rajta.”
(Részlet a regényből)

Kritika | Ajánló

magyar

Olvasóterem

ekultura

Mikko Rimminen a Polar Könyvek kiadásában

Bolondóra <

---

Mikko Rimminen

---

1975-ben született Helsinkiben. Szülővárosa regényeinek kitüntetett helyszínéül szolgál. Pályája elején versekkel jelentkezett, majd sajátos hangú, a nyelvi humort és invenciót a végletekig pörgető regényeinek köszönhetően vált ismertté: Pussikaljaromaani (Zacskóssör-regény, 2004), Pölkky (Tönk, 2007), Nenäpäivä (Bolondóra, 2010), Hippa (Fogócska, 2013), Maailman luonnollisin asia (A világ legtermészetesebb dolga, 2017) és Jos se näyttää siltä (Ha úgy néz ki, 2019). Gyakran lefordíthatatlanként jellemzett regényeit több mint tíz nyelvre ültették át. Nenäpäivä című kötetéért 2010-ben megkapta a legrangosabb finn irodalmi elismerést, az év legjobb regényének járó Finlandia-díjat.

---

Jankó Szép Yvette

---

Jankó Szép Yvette (1974) Kolozsváron élő fordító. Dráma- és gyerekkönyvfordításai mellett a kortárs finn elbeszélő próza kísérletezői közül Rosa Liksom és Antti Leikas műveit magyarította. Többször részesült a FILI (Finnish Literature Exchange) fordítói ösztöndíjában és vett részt mentorprogramjaiban. Kedvenc kávézó- és sétálóhelyei a finn fővárosban Kallio és Hakaniemi környéke, Mikko Rimminen regényeinek visszatérő helyszínei.

---

Jankó Szép Yvette fordításai a Polar Könyvek kiadásában

Bolondóra <

EvickÉlj