Mintázatok

---

Egy nagycsaládban élő, mégis magányos kislány különösen érzékeny és részletgazdag elbeszélése a természettel együtt lélegző mindennapjairól, a társadalom peremén élők beilleszkedési nehézségeiről, és a legnehezebb körülmények között élőket is összekapcsoló érzelmekről.

„Vettem egy nagy levegőt és visszatartottam a lélegzetemet. Becsuktam a szemem, csak résnyire nyitottam ki újra. Szempilláimon átszűrődött a fehér napfény. Elnehezült a testem, megmerevedtem, a földre lehetett taszítani, de képtelenség lett volna elmozdítani onnan. Ekkor olyat tettem, amit még sosem próbáltam: fellazítottam a bőrömet, a húsomat, a csontjaimat és beleolvadtam a nyírfa törzsébe. Többé nem voltam ember. Állat sem voltam. Belesimultam a fába, egészen a törzs belsejébe olvadtam, közben az évgyűrűimet számoltam. Öreg fa voltam. A törzsből a gyökereken keresztül szabadultam ki, éreztem, hol érek a föld alá, ahova már nem ér el a napfény. A legvastagabb gyökér volt a fa főütőere, tövében üreget találtam, amibe bele is láttam. Száraz fűvel bélelt odú volt benne, amiben ott volt az a gyapjúkesztyű, ami tavaly télen esett ki az iskolatáskámból. Egy alom újszülött patkány feküdt rajta. Öt kispatkány. Halványrózsaszín, csupasz és vak állatok. Az anyapatkány is ott feküdt, kicsinyei körülötte kúsztak-másztak, ő pedig szoptatta őket. Ráeszméltem, hogy ezek szerint a patkányok idetaláltak a városból. Hamarosan odaérnek hozzánk. Felfalják a házunkat, ha a közelébe kerülnek.”
(Részlet a regényből)

Kritika | Ajánló

magyar

ekultura

Malin C. M. Rønning a Polar Könyvek kiadásában

Mintázatok <

---

Malin C. M. Rønning

---

1985-ben született, kreatív írást tanult Norvégiában, majd Svédországban. Tanulmányai befejezése óta írással foglalkozik. Rønning első regényében szálaira bontja egy diszfunkcionális család emlékeinek szövetét. A főszereplő belülről láttatja az eseményeket, elemző és éleslátó természetéből adódóan érzékeny és részletgazdag leírást ad a belső és a külső világáról, a regény tágabb értelemben véve legalább annyira szól édesanyjáról, mint az elbeszélő kislányról. A szövegben átfedésbe kerül az álom, a képzelet és a valóság, a sokszor homály fedte történésekről a szerző különleges légkört teremtve, költői hangon, kifejező képeken keresztül számol be. (fotó: Baard Henriksen)

---

Leber Veronika

---

Leber Veronika (1998) az ELTE skandinavisztika szakán végzett. Tanulmányai mellett norvég nyelvből fordít szépirodalmi műveket. Közel áll hozzá a kortárs traumairodalom.

---

Leber Veronika fordításai a Polar Könyvek kiadásában

Mintázatok <