Loading...
Ibsen Hilde Wangelének élettörténetét olyan izgalmas írói eszközökkel bontja ki Klas Östergren, hogy az elbeszélt események mellett az összkép végül pszichoanalízisben elhangzó különös monológoknak és egy fiktív regény fejezeteinek mozaikdarabjaiból álljon össze. A regény első felében Hilde Wangelt az 1920-as évek Berlinjében látjuk viszont. A középkorú nőként is szép, életvidám és kicsattanó egészségnek örvendő Hilde élő kirakatbábuja a Skandinavien Reisebüro utazási vállalatnak, elégedett, független nőként éli életét, mígnem egy napsütéses vasárnap délután intenzív halálfélelemmel járó, elmeháborodással fenyegető erős pánikroham tör rá. Főnöke tanácsára Liebig doktorhoz kezd járni pszichoanalízisbe, ahol sok elnyomott emlék tör felszínre anya nélküli gyermekkorából, és a férfiakkal kapcsolatos ambivalens viszonyának gyökereire is fény derül. A történetek érdekesen egészítik ki Ibsen drámáinak világát. A regényben Hilde életét tovább követhetjük, bepillantást nyerünk a második világháborús német megszállás idejének kollaboráns fasiszta rendszerébe, és elkísérhetjük őt a jóléti társadalomban megélt öregkor összegző napjaiig.
„– Van egy szokásom – folytatta Hilde. – Helyesebben rossz szokásom. A nővérem szerint rossz szokás, hogy szeretem hergelni, vagyis arra buzdítani az embereket, hogy megtegyenek bizonyos dolgokat. Nem apróságokra gondolok, hanem nagyokra, nagy tettekre. A határaik feszegetésére. Ehhez bátorság kell. Bátorságot öntök az emberekbe. Egyszerűen nem tudok ellenállni. És ezért azt is mondhatjuk, hogy beavatkozom mások életébe. Többé-kevésbé. Ezzel bűnt követek el? Szégyellnem kell magamat?
Liebig doktor úr értette a kérdést, de egyelőre nem válaszolt. Kétségtelenül szükség volt rá, hogy a femerült témával kapcsolatban eltársalogjanak az erkölcsről, helyesről, helytelenről, ám legfőbb feladata ebben a pillanatban nem Hilde esetleges bűneinek rangsorolása volt.
– Óriási, robusztus a lelkiismeretem. De ha akad olyasmi, amit bánok ebben az életben, hát az éppen ez a babrálási hajlam, vagy ha úgy tetszik, jószándék. Ez az olykor-olykor félresiklott jószándék, ami sokszor nagy baleseteket okozott. Arra vágytam, hogy egy ember a szemem láttára diadalmaskodjon, kivirágozzék és kiemelkedjék a tömegből, de aztán gyakran rossz vége lett.”
(Részlet a regényből)
Hilde <
1955-ben született nemzetközi hírű svéd író, forgatókönyvíró. Számtalan díj birtokosa, több, mint 20 regénye jelent meg, műveit tucatnyi nyelvre fordították le. „Hilde” című regényének főszereplőjét, Hilde Wangelt Henrik Ibsen két drámájából – „A tenger asszonya” és a „Solness építőmester”– ismerheti az olvasó.
Péteri Vanda kortárs és modern svéd prózát, gyerek- és ifjúsági irodalmat fordít. 2004-ben jelentek meg első műfordításai. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán tanít a skandinavisztika szakon.
Hilde <