Vokális kamarazene

---

Néhány szó a kötetben szereplő művek keletkezéséről

Pályafutásom során egy jó ideig nagyon foglalkoztatott a zongorázás.

Az Operában a korrepetitori munkám is sok lehetőséget kínált erre, de szerettem volna némileg magasabb szintre is eljutni. Sokat gyakoroltam szólódarabokat is és később több lehetőségem nyílt jeles énekművészek és hangszeresek kísérésére is, számos koncerten és élő adásban léptem fel mint szólista vagy zongorakísérő.

Ennek a számomra kedves folyamatnak súlyos betegségem vetett véget 2001-ben, amikor a bal kezem teljesítőképessége jelentősen lecsökkent. A zongora, mint hangszer azonban megmaradt szívem csücskének, azóta is mindig nagy élvezettel hallgatom a nagy zongoraművészek felvételeit, koncertjeit.

Kései hivatásomnak tekintett zeneszerzői pályám legelső darabjai is zongorára íródtak évekkel ezelőtt, és mindig örömmel komponálok új darabokat kedves hangszeremre. Ugyanakkor a vokális zene is rendkívül fontos számomra gyerekkorom óta, és a fent említett tapasztalatok csak erősítették ezt az érzést.

Ebben a kötetben a míves szövegek minél változatosabb megzenésítésére törekedtem, 3 dalciklus, egy szólókantáta és egy Magnificat található a kottában. A hangszerösszeállítások sem szokványosak, de például az Arany-dalokban és a Gyerekversekben a zongora a főszereplő az ének szóló mellett. Így lesz a „választék” sokfélesége – számomra legalábbis – teljessé, mert a zongora, mint hagyományos dalkísérő is szerepel a néhány vokális művemből összeállított kötetben.

Budapest, 2022. november 30.

Déri András

Déri András a Polar Könyvek kiadásában

Billentyűs muzsika

Vokális kamarazene <

Misék

---

Déri András

---

A budapesti Zeneakadémián szerzett orgonaművészi diplomát 1980-ban, majd karmesteri diplomát 1985-ben. 1985 és 1991 között a Magyar Állami Operaház tagja, első vezénylése 1986-ban Kacsóh Pongrác János vitéz című daljátéka volt. Ezt több nagyszabású opera vezénylése követte (Verdi: Nabucco, Rigoletto, Donizetti: Boleyn Anna, Britten: Albert Herring, Erkel: Hunyadi László, Vajda: Mario és a varázsló, Rossini: Hamupipőke, A sevillai borbély). 1985-ben Bécsben, 1993-ban Angliában járt ösztöndíjjal, 1994-ben kortárszenei tevékenységéért Artisjus-díjban részesült. Gyakran dirigál nyári szabadtéri játékokon és fesztiválokon, és időnként orgonakoncerteket is ad. Számos országban vendégszerepelt. Németországban fellépett a Rigai Balettel A diótörő dirigenseként, sikeresen szerepelt a Comói Őszi Fesztiválon Michele Campanellával. A Magyar Állami Operaház balett-társulatával vendégszerepelt Hágában és a Bécsi Állami Operaház balettegyüttesével Ljubljanában. 1997 óta ismét a Magyar Állami Operaház tagja lett, Rossini Hamupipőke című operájának vezénylésével tért vissza. 2002 óta rendszeresen vezényel baletteket (A diótörő, A rosszul őrzött lány, Giselle, Coppelia, A makrancos Kata, Anyegin, Csipkerózsika, A bahcsiszeráji szökőkút, Mayerling, Seherezade, A hattyúk tava, Anna Karenina, Hófehérke és a 7 törpe, Balanchine-est). 2005 és 2010 között a Bécsi Állami Operaház balett-társulatának vendégkarmestere volt. A Magyar Állami Operaházban 2013 óta vendégkarmesterként dirigálja a legnépszerűbb balettelőadásokat. 2014-ben megkapta a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét.

Kisebb zongoraműveken, kórusműveken, hangszeres darabokon keresztül jutottam el a nagyobb lélegzetű kompozíciókig, amelyeknek három szerény példáját találhatja e kötetben az érdeklődő. Kivételes helyzetemből adódóan a leírt kottákat karnagyként – hála a pasaréti kórus ’hosszantűrésének’ – hangzó anyagként szinte mindig azonnal ki is próbálhattam, vagyis saját magam kontrollálhattam saját magamat. A kötetben megjelenő három mise már többször elhangzott liturgikus keretek között, szentmiséken. Kisebb szólókra is lehetőség nyílik előadásuk alkalmával, a hangszeres kíséret csak a ’Missa Brevis’-ben előírt. A másik két misében bármilyen rendelkezésre álló billentyűs hangszer (orgona, szintetizátor vagy elektromos zongora) szolgálhat alapként, ezt egészíti ki helyenként – a kottában utalásokat találunk erre vonatkozóan – hárfa, szaxofon és ütőhangszerek, tetszés szerint. A basszusgitárt szándékosan alkalmazom, ugyanis nagyon szépnek tartom és szeretem a szolidan erősített akusztikus gitár hangját.

Régóta foglalkoztat a ’gitáros’ egyházi zene sorsa is, pontosabban a sokféle zenei megnyilvánulás szintézisének keresése a katolikus liturgiában. Orbán Györgyöt is ennek megvalósításáról igyekeztem meggyőzni, időről-időre meg is jelenik műveiben egy-egy igazi ’Beatles’-es fordulat, harmóniafűzés. Erre törekedtem én is: a magam méltatlan módján miséimbe beleszőttem könnyűzenei elemeket. Napjainkban gitáros egyházzenész szolgálattevői részéről is egyre inkább megvalósul ez a tendencia, vagyis a szép és jó zenei elemek érvényre juttatásának szándéka. Ez nagyon helyénvaló, hiszen minden éneklés lényege a közösségi érzés mély megélése, és ennek zenei vezetése nem történhet mindenféle előképzettség nélkül, 3-4 akkorddal, rossz prozódiával. Őszintén remélem, hogy ez a kotta sokak szívéhez megtalálja az utat, és ha nem is a teljes misék, de legalább egyes részeik megszólalhatnak majd vállalkozó kedvű karnagyok és kórusaik templomi szolgálatai alkalmával.

---