Loading...
A regény három szereplő szemszögéből mutatja be egy múlt századbeli közép-norvégiai család életét. Az elbeszélő kívülről láttatja az eseményeket, ismeretei mindig a kérdéses fejezet főszereplőjéhez igazodnak, így az olvasó feladata marad, hogy a család szövevényes kapcsolati hálójának szálait egymásba fűzze.
„A harmadik napon Johan megkérte, hogy üljenek le egy padra a temetőben. Marie a szája elé kapta a kezét, amikor letérdelt elé. Bocsánatot kért, amiért ilyen hirtelen hozakodik elő az ötlettel, kezdte, de hosszú ideje gyötri már a lánykérés gondolata. Ugyan se gyűrűje, se munkája nem volt, megígérte, hogy hamarosan szert tesz mindkettőre. Marie arcát eláztatták az örömkönnyek, és a monológot félbeszakítva a nyakába borult és igent mondott. Szappanillat áradt a hajából. Johan hazakísérte menyasszonyát, és bekopogott leendő apósához. A lelkészt először meglepte a hír, de végül kijelentette, hogy semmi kivetnivalót nem lát abban, hogy két fiatal egymásba szeret. Különösen azért nem, mert Johan szüleire egy szava sem lehetett, tette hozzá. Johan közvetlenül a lánykérés után átment a kikötőirodába, ahol a kezébe nyomták a világítótorony kulcsait. Hazafelé hangosan köszönt mindenkinek, aki szembejött vele.” (Részlet a regényből)
A világítótorony <
1972-ben Kautokeinóban született író, karikaturista és blogger. Számos képregényt publikált, és ő rajzolja a Politiken c. dán napilap kulturális rovatának napi csíkját. 2013-ban debütált regényíróként, 2018-ban jelent meg és azonnal nagy sikert aratott a kritikusok és az olvasók között is második regénye, A világítótorony. Maren Uthaug megkapta a DR Novel Prize-t, az Otto B. Lindhardt-díjat és az Olvasók Könyvdíját is Dániában.
.
A világítótorony <