Dag Solstad: A mellékszereplő pillanata

Egy álmos délelőtt Oslo egyik gimnáziumában Ibsen a Vadkacsa című drámáját próbálja hozzáférhetővé tenni kevéssé érdeklődő diákjai számára egy enyhén másnapos irodalomtanár. Kevéssel ezután furcsa, egész életét megváltoztató tettre ragadtatja magát az iskola udvarán. Vajon milyen külső és belső okok késztették erre? Ahogy vele együtt végigjárjuk élete elmúlt harminc évének történetét, úgy érezzük, Norvégia nincs is olyan messze...

Dag Solstad 1941-ben született a norvégiai Sandefjordban. Miután az oslói egyetemen befejezte szellemtörténeti tanulmányait, Észak-Norvégiában tanítóskodott két évig, majd újságírásból élt. Egyike volt az 1968-ban létrehozott Profil című folyóirat alapítóinak, mely köré felzárkózott a norvég irodalmat radikálisan megújító, fiatal nemzedék.

1965-ben megjelent első novelláskötetével már felhívta magára a figyelmet hazájában. Azóta mintegy harminc műve, ezen belül tizenöt regénye jelent meg. Műveit számos jelentős díjjal, többek között a „Kis Nobel”-nek nevezett Északi Tanács Irodalmi díjával is jutalmazták.

Dag Solstad

 

Dag Solstad, nemzedéke egyik legkiemelkedőbb norvég írója, 1941-ben született  Sandefjordban. Ma részint Berlinben részint Oslóban él. Számos regényen kívül írt elbeszélés-köteteket és drámákat is. Műveit – főleg az utóbbi időben – sok nyelvre lefordították. A külföldi sikert 1994-es A mellékszereplő pillanata (Genanse og verdighet) című regénye hozta meg számára, amelyet Norvégiában a 90-es évek legjobb regényének kiáltottak ki, és több díjat is kapott, pl. 2007-ben a tekintélyes „Femina“ spanyol díjat, és  –  ami igazán ritka –  jelentős sikert ért el angol nyelvterületen is.

A mű 2003-ban a Polar-sorozatban magyarul is megjelent, a Könyvfesztivál alkalmából rendezett bemutatón jelen volt a szerző, Dag Solstad is.

Közel 30 könyvet írt, és ő az egyetlen norvég író, aki háromszor is megkapta a „Kis Nobel“-nek nevezett Északi Tanács Irodalmi díját. Az elmúlt években felterjesztették a Nobel díjra is.

Solstad már 1965-ben megjelent, első novelláskötetével felhívta magára a figyelmet. Akkor még harcos baloldaliként kiemelkedő alakja volt a norvég irodalmat radikálisan megújító, fiatal Profil-nemzedéknek. 1965-ös, első modernista elbeszéléskötetei a Spiraler (Spirálok) és az 1969-es Irr! Grønt! (Patina! Zöld!) után a szocialista realista korszaka következett, az  1971-es Arild Asnes 1970, 1980-ban a Brød og våpen (Kenyér és fegyver); majd 1982-ben  posztmodern korszaka vette kezdetét a Gymnaslærer Pedersens beretning om den store politiske vekkelsen som har hjemsøkt vårt land (Pedersen gimnáziumi tanár beszámolója a nagy politikai ébredésről, mely hazánkra köszöntött) című regénnyel.

Az utóbbi években a modern társadalomban, elsősorban a jóléti Skandináviában mutatkozó kulturális hanyatlással, az értelmiség ellehetetlenülésével foglalkozik.

Főszereplői általában írók, történészek vagy könyvtárosok, akiknek szembe kell nézniük az intellektuális értékek egyre csökkenő fontosságával. Mint Elias Rukla, az irodalomtanár A mellékszereplő pillanatában, aki egy álmos délelőtti órán Oslo egyik gimnáziumában Ibsen A vadkacsa című drámáját próbálja hozzáférhetővé tenni kevéssé érdeklődő diákjai számára. Később egy látszólag banális bosszúság minden frusztrációját előhozza belőle és különös tettre ragadtatja magát az iskola udvarán.

Solstad munkásságában újabb fordulatot hozott a 16.07.41 című regény, mely a címében az író születési dátumát viseli, főszereplője pedig maga a szerző, Dag Solstad.

Azóta még két önéletrajzi regényt írt, 2006-ban az Armand V. Fotnoter til en uutgravd roman (V. Armand. Lábjegyzetek egy feltáratlan regényhez), és 2009-ben a 17. roman-t (17. regény).