Agneta Plejjel: Egy tél Stockholmban

„Már több mint egy éve tartott ez a helyzet. A férje nyáron elköltözött egy bérelt lakásba. De továbbra is hazajárt hozzá, oda, ahol vele élt, ahol őt kívánta, őt szerette. Amikor reggelente elhagyta, úgy érezte, a halál csontos ujjai szorítják össze a torkát. A férje nem hazudott. Két nőt szeretett. Micsoda őszinteség. Szinte tisztességtelen.”

Egy jellegzetesen mai női sors bontakozik ki előttünk az egyik legismertebb ma élő svéd írónő regényéből. A hősnő élete fordulópontján, egy szakítás után és egy új, váratlan szerelem felbukkanása idején írt naplójegyzéseinek látszólag lazán összefüggő, plasztikus képeiből összeállt egy teljes élet a maga bonyolult kapcsolatrendszerével és rejtelmes összefüggéseivel.

Agneta Plejjel

 

Agneta Pleijel életrajza épp olyan színes, mint szinte az összes irodalmi műfajt felölelő életműve. 1940-ben született Stockholmban.  Matematikus édesapja révén hosszabb ideig éltek Amerikában, édesanyja Jáva szigetén született. Férje Maciej Zaremba lengyel származású író.

Néprajzot, filozófiát és irodalomtörténetet tanult a Göteborgi egyetemen, és későbbi munkássága során az íráson kívül egyetemi tanárként és kultúrpolitikusként is fontos szerepet játszott hazájában. Az egyik legtöbbet fordított svéd író.

1973-ban indult irodalomkritikusi pályája. 1968-1972-ig az Aftonbladet kulturális szerkesztőségén dolgozott, melyet 1975-től kezdve négy éven át vezetett.

1988-1990-ig a svéd PEN klub szóvivője volt, 1992-től 96-ig drámaelméletet tanított.

1969-ben írta első drámáját Kollontaj címen, mely Aleksandra Kollontaj szovjet írónőről és svédországi nagykövetnőről szól. Ezt követően több drámát és filmforgatókönyvet is írt, és megjelent első verseskötete is.

1987-ben látott napvilágot első önéletrajzi ihletésű regénye, a Vindspejare (Szélfigyelők), ezt követte még további nyolc regény, köztük a sorozatunkban is megjelent  Egy tél Stockholmban című naplóregény és egy August-díjjal kitüntetet verseskötet.

2000-ben megjelent, Lord Nevermore című regényéért, mely  Stanisław Witkiewicz és Bronisław Malinowski barátságáról szól, megkapta az Északi Tanács irodalmi díját, melyet „Kis Nobel“ díjnakneveznek.

A  Lettre 59. számában érdekes interjú olvasható az írónővel: http://lettre.c3.hu