Ranya Paasonen: A nap állása

„Apám egy Luxorból Asszuán felé tartó vonaton ismerte meg anyámat. Apám, aki olyan volt, mint egy oroszlán, s akinek a sok nevetéstől és hunyorgástól barázdált volt a szeme sarka, így szólt anyámhoz: az én nevem Ismael, ami azt jelenti, hogy Isten meghallgatja minden imámat. És apám elmosolyodott, tiszta szívből, és mosolygott a szeme és mosolygott a szája, anyám pedig így szólt: az én nevem Anu, ami nem jelent semmit, és néha, ha anyám az égre nézett, szemének olyan színe volt, mint az égnek. Apám mögött ott volt az Isten, és anyám mögött nem volt semmi.”
Így indul a fiatal finn írónő önéletrajzi ihletésű, gyönyörű regénye, amelynek főhőse két, egymástól merőben eltérő kultúra között egyensúlyozva próbál önmagára találni.

Ranya Paasonen

 

Ranya Paasonen