Pétur Gunnarsson: pont pont vesszőcske


Az izlandi irodalom egyik modern klasszikusa, az 1947-es születésű Pétur Gunnarsson első regénye és egyben az úgynevezett Andri-tetralógia első kötete a pont pont vesszőcske, amelyben a főszereplő kisfiú, Andri életét követjük végig (nővére) megfoganásától gimnazista koráig. De jóval több ez szellemesen megírt fejlődéstörténetnél: Gunnarsson lepárolja a második világháború utáni Reykjavík hangulatát, és hűen adja vissza, miként látták az izlandiak a kor történelmi–politikai eseményeit. A mű fordítója igyekezett a magyar olvasó számára minél könnyebben hozzáférhetővé tenni a stílusában meglehetősen tömör és utalásokkal teletűzdelt szöveget, azonban az elbeszélő szatirikus aktuálpolitikai, történelmi vagy kulturális jelenségekre utaló megjegyzéseinek megértéséhez talán elkél egy kis útbaigazítás: milyen háttér előtt játszódik a cselekmény?

Több évszázados dán uralom után, és mielőtt még sor kerülhetett volna a köztársaság 1944-es kikiáltására az országgyűlés középkori tanácskozóhelyén, a (ma nemzeti parkként működő) Þingvelliren, több tízezer brit, majd amerikai katona lepte el Izlandot a második világháború első évei alatt. Nagyrészük 1947-ig állomásozott a szigeten, az utolsó katonákat azonban csak 2006-ban vezényelték máshová. Ezeket a hadfiakat meglehetősen falusias körülmények fogadták. Egy olyan ország, ahol a legtöbben önellátó gazdálkodást folytatnak, és a kevés városi gyereket is vidékre küldik nyaranta a rokonok tanyájára dolgozni. Olyan ország, ahol a gazdák tiltakozásként gátat robbantanak, ezzel radikális környezetvédelmi harcot indítva; ahol jócskán a szexuális forradalom előtt a szexet még csak megemlíteni is szemérmetlenség, és óvszert is csak lesütött szemmel kapni a gyógyszertárban; ahol a gyerekek vasárnap délután moziba járnak, a fiúk képregényt gyűjtenek, a lányok meg szalvétát; ahol erősen tartja magát a természetfeletti létezőkbe, például álfokba vagy trollokba vetett hit, és ahol az izlandi Földanya védelmezi az országot; ahol az ötvenes években közfelháborodást vált ki az úgynevezett atomköltők modern lírája; ahol a főváros belső kerületeiben tilos énekelni az utcákon; ahol gin vagy whisky helyett krumpliból készült izlandi brennivínt és skandináv akvavitet isznak; és ahol Ásmundur Sveinsson szobrász bírói kalapácsot készít az ENSZ-nek, amely az átadás után nyolc évvel, az 1960-as közgyűlés alkalmával, egy Hruscsov elhallgattatására tett heves kísérletben kettétörik.

A történelmi események kifigurázása mellett Gunnarsson saját élményeiből építkezik, így például a bakki kukás, aki teherautóját Sarki Csérnek nevezte, tényleg a tanyájukon segített az egyik nyáron, és Kennedy halálának híre is valóban az iskolában érte a szerzőt.

Gunnarsson

 

Pétur Gunnarsson 1947-ben született, a kortárs izlandi irodalom nagy alakja, 2006 és 2010 között az Izlandi Írószövetség elnöke volt. Franciaországi filozófiai tanulmányai után az 1976-os év hozza el számára a nagy irodalmi áttörést, ekkor jelenik meg ugyanis az Andri Haraldssonról szóló tetralógiájának első része, az azóta számos kiadást megért pont pont vesszőcske.