Bulyovszky Lilla: Norvégiából

„Phantáziámat a valóság ritkán szokta felülmúlni, de a mit Norvégiában láttam és tapasztaltam, túlszárnyalta minden fogalmamat, mellyel a természet csodáiról bírtam. Álmodni véltem gyakran, vagy egy tündérországban képzeltem magam, és – kivált míg megszoktam – néma áhítattal néztem, csodáltam, és sokszor szivemben imádkoztam.”

Bulyovszky Lilla

 

Bulyovszky Lillára ma minden bizonnyal azt mondanák, hogy nemzetközi sztár. Magyar színésznő talán máig sem szerzett olyan hírnevet külföldön, mint ő, a maga korában. Az első magyar színészdinasztia leszármazottja volt; apja, Szilágyi Pál, Déryné és Megyery országjáró pályatársa, férje, Bulyovszky Gyula író, a márciusi ifjúság egyik vezetője, Petőfi és Jókai barátja.

A kolozsvári születésű Bulyovszky Lilla hét évesen a Nemzeti Színház tagja volt, tizenöt éves korától már főszerepekben bűvölte el játékával a magyar közönséget. Kirobbanó tehetség volt, türelmetlen alkat, aki nem volt képes arra, hogy beálljon a sor végére a kor divatos színésznői mögé, s akinek hamarosan meggyűlt a baja kolléganőivel és a színházigazgatókkal. Megunván a sok csatározást és mellőzést, huszonöt évesen nyakába vette a világot, és fél év múlva már Németország ünnepelt színésznője volt. Drezdában telepedett le, mint szász királyi udvari színésznő. A kor nagy művészei és uralkodói egyaránt megtalálhatók voltak hódolói között. II. Lajos meghívta a kastélyába, hogy egyedül neki játssza el Stuart Mária szerepét, majd e szavakkal fejezte ki hódolatát: “… szeretném kifejezni csodálatomat és elragadtatásomat utolérhetetlen játékáért. Ez maga Stuart Mária volt, a nagyszerű királynő, kit a költő sem képzelhetett nagyszerűbbnek… Csodálatos alakítása mindig boldogítani fog, ameddig csak élek.” Az idézet Péchy Blanka 1969-ben Hűséges hűtlenek címmel megjelent dokumentum-kötetéből származik, s az itt közölt levelek írói és címzettjei között olyan személyiségek szerepelnek, mint II. György meiningeni herceg, Liszt Ferenc, Cosima Wagner, Tisza Kálmán és Apponyi Albert. Az idősebb Dumas, aki először fogadni sem akarta, könyvet írt találkozásukról, Une aventure d’amour címmel, melyet Hevesi Sándor fordított magyarra.

Bulyovszky Lilla azonban nem csak magával ragadó színésznő volt, írt elbeszéléseket, tárcákat és útirajzokat is, valamint lefordított több mint húsz drámát, melyeknek olykor a főszerepét is eljátszotta. Ilyen volt például aKaméliás hölgy.

Eredetiségét dicséri az is, hogy amíg más hölgyek a kor divatja szerint felkapott fürdőhelyeken gyógyíttatták különböző divatos betegségeiket, ő egy megerőltető évad után a turisták által akkoriban még igencsak hanyagolt Norvégiát választotta. A nem egyszer nyaktörő utat Norvégia két partja között kétkerekű, könnyű kocsin tette meg, a fjordokon sokszor meglehetősen rozoga gőzhajókon kelt át.

Útirajza még százötven év távlatából is olyan üde és érzékletes, hogy aki soha nem érdeklődött Norvégia iránt, az is élvezettel olvassa a szellemes, kerek kis történeteket. Szelleme a fáradhatatlan, kíváncsi felfedezőé, Stílusa könnyed, humora csípős, mégis finom, mint az eszes asszonyoké.

A norvégiai beszámoló azt is elárulja, hogy a “hűtlen honleány” mennyire vágyódott haza. Koppenhága tornyairól Debrecen, a Glomen folyóról a Tisza, egy düledező tanyáról Vörösmarty verse jut eszébe, és ahogy az előszóban írja, “az akadályok bátor leküzdésére az lelkesít, hogy szerzendő tapasztalásaim által… a magyar közönségnek egy oly ország ismertetésével kedveskedhetem, melyet utazóink eddig alig, vagy épen nem ismertettek.” Azóta sincs ennél színesebb norvégiai útirajz. A leírásba beleszövi útiársnője, egy fiatal lengyel lány szerelmi történetét is, mely ugyan a kordivatnak megfelelően kissé érzelmes stílusban íródott, ám általa izgalmas történelmi korkép bontakozik ki a XIX. század közepéről, a lengyel-orosz háború idejéből. Gyakori és szellemes párhuzamai hű képet adnak a 48-as forradalom utáni Magyarországról is. Mint a forradalom egykori híve nagy hévvel magasztalja a norvégiai demokráciát, közben még arról is megfeledkezik, hogy Európában főként arisztokrata körökben mozog.

Tizenöt év után Bulyovszky Lilla visszatért hazájába. Kolozsvárott fáklyásmenettel fogadták, Kassán, Miskolcon ünnepelték, Pesten viszont ádáz támadásokkal büntették. Így hát negyvenöt évesen, keserűen vonult vissza a színpadtól, és a továbbiakban már csak huszonhat szobás gmundeni villájával valamint hatalmas vagyonával bosszantotta honfitársait és -társnőit. Vagyona jelentős részét egyébként jótékony célokra, a magyar kultúra és tudomány támogatására fordította. Nagylelkűen támogatta a Kisfaludi- és a Petőfi-Társaságot, sőt, a Magyar Tudományos Akadémiát is. Hatalmas összegeket hagyott idős színészek megsegítésére, árvaházakra, többek között a kolozsvári leányárvaházra.

Magányosan halt meg 1909-ben, egy grazi szállodában; ma a Kerepesi temetőben, a Bulyovszky kriptában nyugszik.