Éhségév

---

A regény az utolsó nagy finnországi éhségévek idején, 1867 októbere és 1868 májusa között játszódik. A történet középpontjában egy szegény zsellércsalád áll, az anya haldokló férjét hátrahagyva elindul két kisgyermekével koldulni a zord tél kellős közepén, mert nem lát más lehetőséget a túlélésre. Vándorlásuk során sokféle emberrel és sokféle emberi reakcióval találkoznak, szemlélőként vagy elszenvedőként megismerik a nyomor, a nélkülözés, a kiszolgáltatottság szinte teljes skáláját, tapasztalnak segítőkészséget és önzést, szolidaritást és annak hiányát, együttérzést és aljasságot. A regény egyfajta keresztmetszetet ad a korabeli társadalomról, a behavazott utakon vándorló szerencsétlen koldusok és az őket jól vagy rosszul fogadó parasztok és kisvárosi polgárok mellett felvillantja a nagyváros, Helsinki félvilági figuráit és tehetős polgárait. Utóbbiak meleg otthonaikban, a nélkülözést csak újsághírekből ismerve gondolkodnak a világ jobbításán. A történet túlmutat a finn történelmi kereten, üzenete örök és egyetemes, hiszen háborúk, természeti katasztrófák, éhség, járványok – mint az immár két éve tartó koronavírus-világjárvány vagy a 2022-ben kitört orosz-ukrán háború – és az ezek nyomán bekövetkező népvándorlások és tragédiák végigkísérték az emberiség egész történelmét, és napjainkban is jelen vannak. Vajon tanult-e az ember korábbi tapasztalataiból? Változott-e az idők folyamán? Szolidárisabb, megértőbb, önzetlenebb, segítőkészebb lett-e?

„Marja az egyre távolodó pajtát nézi. A lányára gondol, akit odabent hagytak egy szál deszkán fekve. Nem jön a sírás. A gyász elrejtőzött, elbújt egy récetojásban, melyet Marja nem lel sehol. Hó száll fel porozva a szántón – vagy őbenne.
Egy idő múlva a szán megáll. Berg doktor mond valamit Marjának, kezet fog vele, Marja bólint. Csak miután a szán ismét nekilódul, akkor látja Marja, hogy a doktor ott maradt egy szép ház előtt.
A doktor házától az út levezet a faluba. Retrikki megáll a templomnál.
– Itt teszlek ki benneteket. Innen nektek magatoknak kell továbbmennetek. Megmondom őszintén, nem hiszem, hogy valaha eljuttok Szentpétervárig. Okosabban tennétek, ha visszamennétek oda, ahonnan jöttetek – mondja Retrikki, majd gyorsan búcsút int, és csettint a lovának.
Marja a templomtorony erőtlen, sovány ujját nézi, amely vádlón mutat fel az égre. Kézen fogja Juhót, és elindulnak az úton. Az utolsó házaknál Marja megtorpan. Nem tudja, mi a falu neve. Hol vannak, hol hagyta Mataleenát? A névtelenségbe hozta el a gyermekét, ahonnan nincs visszatérés, még névként sem, az élet könyvébe.
Marja az üres utat bámulja, és magához szorítja Juhót. Egy kolduscsapat vonul el mellettük, ők pedig a nyomukba szegődnek.”
(Részlet a regényből)

Kritika | Ajánló

magyar

Faltól falig könyvesvlog

KultúrPara

ekultura

Aki Ollikainen a Polar Könyvek kiadásában

Éhségév <

---

Aki Ollikainen

---

1973-ban született finn író, Éhségév (Nälkävuosi) című első regényével szinte berobbant a finn irodalmi életbe. A siker a témaválasztással és annak ábrázolásával egyaránt magyarázható. Az 1866-68-as éhségévek az óriási emberi tragédiák ellenére némiképpen feledésbe merültek, így a 2000-es évek olvasói számára a több mint száz évvel korábbi óriási éhezés időszakának felidézése szinte a reveláció erejével hatott. Ugyancsak nagy hatást gyakorolt az új írói hang: a szikár tömörség, helyenként balladai szaggatottság, a regény nyelvezetének szépsége, sokrétűsége, ami különleges, drámai kontrasztot alkot a megjelenített eseményekkel, valamint a költőiség, a lírai elbeszélésmód, a táj, a környezet allegorikus ábrázolása. A megjelenést (2012) követően a könyv elnyerte a legnagyobb finn napilap, a Helsingin Sanomat irodalmi díját, olvasói közönségdíjban részesült, jelölték az év könyvének járó Finlandia-díjra, és a Nemzetközi Booker-díj ún. hosszú listájára is felkerült. Eddig több mint tíz nyelvre fordították le.

---

Kovács Ottilia

---

Kovács Ottilia dolgozott finn nyelvtanárként a Szegedi, a Pázmány és a Károli Egyetemen, kulturális programszervezőként a helsinki Magyar Kulturális Központban, és szerkesztőként részt vett az új finn–magyar középszótár megírásában. Több mint húsz éve fordít finn szépirodalmat, prózát, drámát, verseket és gyerekkönyveket. Munkájáért a Finn Fehér Rózsa lovagrend érdemrendjével tüntették ki.

---

Kovács Ottilia fordításai a Polar Könyvek kiadásában

Éhségév <

Mai finn drámák

A halott almafák

Donna Quijote