Loading...

Utolsó történetek


3: Utolsó történetek zoom-in

-20% = 4000 Ft db

Fordította: Kertész Judit (2019)

ISBN 978-615-5866-05-0

ISSN 1418-0243 (Polar Könyvek)

130×197 mm

412 oldal

keménytábla, cérnafűzött

3: Utolsó történetek

-20% = 4000 Ft

Fordította: Kertész Judit (2019)

ISBN 978-615-5866-05-0

ISSN 1418-0243 (Polar Könyvek)

130×197 mm

412 oldal

keménytábla, cérnafűzött

Karen Blixen (1885-1962) dán írónő talán legmerészebb könyve az Utolsó történetek, mely korábbi elbeszélő művészetének nagystílű meghaladása, egyben saját élete művészetté való átalakításának vakmerő kísérlete. Például az egyik új téli rege, az Ib és Adelaide megtörtént eseményt dolgoz fel, Blixen édesapjának, Wilhelm Dinesennek ifjúkori boldogtalan szerelmét unokatestvére, Agnes Frijs iránt. Pellegrina Leoni fiktív alakja pedig az Új fantasztikus történetek Visszhang című elbeszélésben összeolvad a valóságos Blixen alakjával, amennyiben saját boldogtalan viszonyát ábrázolja Thorkild Bjørnvig költővel — a főszereplő, a több személyiséggel rendelkező operaénekesnő egy kis hegyi városkában saját, újjászületett hangját véli felfedezni egy kórista kisfiú, Emanuele hangjában. Ahogy Bjørnvig elhagyja Blixent, a kisfiú is elhagyja az énekesnőt az elbeszélésben, amikor az vérszerződést akar kötni vele.

Az üres lap című elbeszélés mesemondója szerint „ha a mesemondó mindhalálig hű a történethez, akkor a végén a csönd megszólal”. A történet Karen Blixen számára nem csak egy történet volt, amolyan esti mese vagy izgalmas krimi, hanem maga a Történet, így, nagy T-vel. A történet volt számára az élet és az élet volt a történet. Blixen írásművészete egyszerre poétika és színtiszta poézis, elbeszélés az elbeszélhetetlen elbeszélésről. De hogyan értsünk meg egy történetet az üres lapról?

Talán erre a kérdésre nem is Karen Blixen válaszol nekünk. Szókratész mondta e híres szavakat: „Az egyetlen, amit tudok, az, hogy nem tudok semmit“. Szókratész nem ismeri a választ — módszere abban a különös művészetben rejlik, amelyet ő maga a bábaasszony tudományához hasonlít. Szellemi bábaasszonynak és lélekgyógyásznak tekinti magát, aki megment minket a feledéstől. Az Utolsó történetek nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nevét a legnagyobb írózsenik között tartsa számon a világirodalom. Ez a könyve bekerült a The Readers’ Subscription elnevezésű intellektuális amerikai könyvklubba, és az írónőt tiszteletbeli tagjává választotta a The American Academy és a National Institute of Arts and Letters. Dániában megkapta a Kritikusok díját és a Svéd Akadémia Nobel-díjra jelölte.

„Az isteni művészet mindörökre a történet. Kezdetben vala a történet. Végül majd megadatik számunkra, hogy megértsük, és tisztán lássuk. Ez lesz az a pillanat, amelyet az Ítélet Napjának nevezünk.” (részlet A bíboros első története c. elbeszélésből)

Karen Blixen a Polar Könyvek kiadásában

Utolsó történetek <

Angyalok bosszúja

Ehrengard

A sors anekdotái

Hét fantasztikus történet

Téli regék

A halhatatlan történet

Babette lakomája


Karen Blixen


Karen Blixen-Finecke dán bárónő rendkívüli életét Sydney Pollack Távol Afrikától c. Oscar-díjas filmjéből ismerheti a magyar közönség. A film sikere után világszerte felébredt az érdeklődés az írónő különleges atmoszférájú elbeszélései iránt. Újra kiadták könyveit és újabb filmeket is készítettek műveiből. A Babette lakomájá-ból a dán-francia Gabriel Axel forgatott ugyancsak Oscar-díjas filmet, a Halhatatlan történet-et pedig az idős Orson Welles filmesítette meg.

A dán irodalom nagyasszonya későn kezdte írói pályáját, mely gyorsan ívelt felfelé. Eleinte különböző álneveken, legtöbbször Isak Dinesen és Tanja Blixen néven publikált angolul. Hazájában csak amerikai sikerei után ismerték meg a nevét.

Írói tehetségét ugyancsak álnéven író apjától, a nemesi származású, kalandos életű Wilhelm Dinesentől örökölte, aki a dán és a francia hadseregben szolgált katonatisztként. Ezt megelőzően önkéntes száműzetésben élt a közép-nyugat-amerikai chippaway indiánok között. Apát és lányát nagyon szoros kötelék fűzte egymáshoz. Egész életén át kiheverhetetlen megrázkódtatásként érte a tíz éves gyermeket a hír, hogy apja egy koppenhágai szállodában - feltehetően gyógyíthatatlan betegsége miatt - önkezével véget vetett életének.

Az átlagon felüli intelligenciájú és rendkívül színes képzeletű fiatal lány előbb Koppenhágában, majd Párizsban és Rómában festészetet tanult. Hazatérése után nehezére esett a beilleszkedés a szigorú protestáns családi környezetbe, mely nem segítette elő tehetsége teljes kibontakoztatását. A család nőtagjai, akik apja halála után neveléséről gondoskodtak, puritán elvek szerint éltek és a hagyományos női szerepet többre értékelték bármilyen művészi pályánál. A fiatal Karen Dinesen, habár erős érzelmi szálak kötötték otthonához, nem találta a helyét az idillien jámbor környezetben, melyet aztán később oly megkapóan ábrázolt éppen a Babette lakomája c. elbeszélésében. Váratlanul úgy döntött, hogy feleségül megy unokafivéréhez, a svéd Bror von Blixen báróhoz, és követi Afrikába. Ez a döntés élete és későbbi munkássága legmeghatározóbb élményét hozta meg számára.

Szinte első látásra beleszeretett a Ngong hegység alján elterülő lenyűgöző tájba és a végtelen szabadságba amelybe az otthoni bezártságból hirtelen belecsöppent. Afrikában kezdődött számára a 'valódi élet'. Férjével kávéültetvényt telepítettek Nairobitól néhány kilométerre a fennsíkon. A törékeny úrilány pár hónap alatt beletanult a kávéfarm körüli teendőkbe, megtanult gazdálkodni és vadászni. Amíg férje - akit egyébként Hemingway is megörökített egy közös vadászat emlékeképpen a 'Francis Macombre rövid boldogsága' c. elbeszélésében - szafarikat vezetett a szavannákon, Karen Blixen egyedül irányította a farmot. Lassacskán nagy tekintélyre tett szert a környéken, olykor még a szomszédságában élő nomád maszájok is megkérték, hogy lője ki a teheneik között garázdálkodó oroszlánokat. Kezdettől fogva alázattal és szeretettel közeledett a számára ismeretlen, vonzó földrész és annak lakói felé. Írásaiban sokszor nemesebbeknek ábrázolja a bennszülötteket, mint az ostoba és arrogáns fehér gyarmatosítókat.

Afrika hálából ma is őrzi emlékét: egykori kávéfarmja területét Kenyában Karenföldnek nevezték el.

Házassága hamar zátonyra futott. Férje vadászösztöne nem csak a vadakra terjedt ki; hírhedt volt nőügyeiről, adósságairól és léha életmódjáról. Mindennek tetejébe eltitkolt vérbajával megfertőzte feleségét, aki e betegség szövődményeitől egész életén át szenvedett.

Hosszú magányosság után lépett életébe a férfi, aki egész további sorsát meghatározta. A rendkívüli műveltségű angol arisztokratát, egykori etoni diákot és atlétát, Denys Finch-Hattont is szabadságvágya, a civilizált világtól való csömöre űzte el Angliából Afrikába. Férfias bátorságával ugyanakkor a szépség és a művészetek iránti fogékonyságával az ideális férfit testesítette meg Karen Blixen számára. Közös vadászataikon csodálatos tájakra kalauzolta, ahogy az írónő mondja később, ő ismertette meg vele Afrika lelkét. Csak Karen Blixen halála után kiadott leveleiből derült fény e kapcsolat mélységére. Hosszú évekig tartó kapcsolatuk a külvilág előtt rejtve maradt. Ez a szerelem fűti és teszi oly érzékletessé az afrikai éveiről szóló műve, a Volt egy farmom Afrikábanminden sorát, noha a férfit éppen csak megemlíti benne. Ez a könyv lebilincselő emlékirat, antropológiai tanulmány, és filozófiai elmélkedés egyben. A 'civilizálás' előtt álló földrészt, mint az elveszés előtt álló Paradicsomot ismerjük meg belőle.

A tizenhét év megfeszített munkájával létrehozott farmmal, melyet hol természeti csapások hol gazdasági válságok sújtottak, Karen Blixen egyre nehezebben boldogul. Ezzel párhuzamosan magánélete is csődök sorozata: hosszú, önmagával való tusakodás után szakít Denys Finch-Hattonnal, aki szabadságát vele szemben is védelmezte, és az időnkénti rövidebb hosszabb együttléteket nem volt hajlandó a házassággal felcserélni. Nem sokkal ezután, vakmerő élete méltó lezárásaként repülőjével lezuhant Nairobi mellett és szörnyethalt. Bror hivatalosan is elvált az írónőtől, majd kisvártatva újranősült. A legnagyobb csapás azonban ezután következett: a farm csődbe jutott, Karen Blixennek el kellett hagynia imádott Afrikáját.

Ennyi sorscsapás sokakat végleg megtört volna; Karen Blixen Dániába hazatérve több, mint ötven évesen megkezdte írói pályafutását. Életműve különleges helyet foglal el a dán és a világirodalomban egyaránt.

Első kötetét, az egzotikus és misztikus Seven Gothic Tales-t (Hét fantasztikus mese) megjelenését követően a "hónap könyveként" ünnepelték Amerikában. Keletkezéséről a szerző elmondja, hogy otthon, a szülői ház csendjében elkezdte leírni azokat a tündérmeséket és fantasztikus történeteket amelyekkel Afrikában az aszály ideje alatt szórakoztatta a kandalló mellett magát és egy-egy hozzá betérő barátját. A "betérő barátok" közül nyilvánvalóan a leggyakoribb és legfontosabb hallgatója Denys Finch-Hatton volt, hiszen később az írónő nem egyszer Seherezádéhoz hasonlítja magát. Igaz, ő nem az életéért, "csupán" szerelme marasztalásáért mesélt. Ezek az egzotikus elbeszélések Andersent, a német romantikát, E.T.A. Hoffmannt és Hauffot idézik, de stílusuk hamisítatlanul eredeti. Színes képei mögött az írónő hiteles lélektani megfigyelésekkel ábrázolja hőseit. Elbeszélései általában a múlt század közepén, a romantika virágzása idején játszódnak. Az elbeszélésekből, "mesékből" álló életművet sok nyelvre lefordították, (a magyar olvasó eddig mindössze az Volt egy farmom Afrikában c. önéletrajzi írást és két elbeszélést olvashatott ezekből).

Ezt követően még további jó néhány elbeszéléskötete jelent meg angolul és dánul. Felolvasó és előadókörutakra járt hazájában és külföldön egyaránt. A műveit rendkívül intenzíven előadó írónő körül a rajongók valóságos tábora alakult ki. Hívei közé olyan hírességek is tartoztak mint Arthur Miller, Orson Welles és Hemingway, aki 1954-ben a Nobel-díj átvételekor úgy nyilatkozott, hogy Karen Blixen jobban megérdemelte volna a díjat, mint ő. Népszerűsége töretlen volt 1962. szeptember 7-én bekövetkezett haláláig.


Top